8. fejezet. )

Mire felébredtem rá 1 hétre kiengedtek a kórházból. Mondanom sem kell, h Tom minden nap ott ült az ágyam mellett és mesélt. Mesélt mindenről, h mi van odakint, h mi történt vele aznap, vagy csak úgy az életéről. Volt, h 3-asban ültünk a szobámban. Én, Lili és Ő. Lili imádta. Tom is imádta Lilit. Volt, h mesélt neki. Ezen délutánok és esték alatt megszerettem Tomot. De úgy igazán. A tökéletest láttam benne, és az érettet. Az elég érettet hozzám és Lilihez. Egy problémám volt. Közel 6 évvel idősebb volt, mint én. De valahogy ez sem számított, amikor vele voltam. Amikor kiengedtek a kórházból ott állt mellettem, Tifannyval és Annával együtt. A suliba nehéz volt visszamenni, mert most nem a megerőszakolt voltam, hanem a balesetet szenvedett. Megint összesúgott mindenki a hátam mögött mikor mentem a folyosón, és megint mentek a hülyébbnél hülyébb pletykák. Egy pletyka szerint például részegen vezettem, de volt olyan pletyka is, ami szerint meg telefonáltam. Egy szerint meg nem is ért autóbaleset, csak úgy mondják, hanem megint terhes lettem, de elvetettem, de elvétették az abortuszt és kilyukadt a méhem, ami miatt hetekig kórházban feküdtem. Hihetetlenül találékony emberek vannak a világon. De nem érdekel, mert akik igazán fontosak mellettem állnak, és nekem hisznek. Egy esős, novemberi reggelen fizika fakt előtt álldogáltam, kivételesen időben érkeztem, hiszen a kocsim még szervizben volt mindig és kénytelen voltam buszozni. Mindenki ott gyülekezett én is éppen a jegyzeteimet bújtam amikor egyszer csak odalépett hozzám, akinek eddig még a nevét is féltem kimondani, de ma már eléggé erős voltam hozzá. Szóval odalépett Peter. „Szia, Eliza!"- „Szia!"- köszöntem fel sem nézve a jegyzeteimből. „Hogy vagy?"- „Jól."- „Hallottam hírét a balesetednek. A kocsid milyen állapotban van?"- „Holnap elhozhatom, köszönöm, h érdeklődsz a hogyléte felől. Majd megmondom neki, h puszilod."- Nem tudtam vele nem bunkó lenni. Kihasznált és amióta közöltem vele, h le is út fel is út egyrészt megsértődött, másrészt meg néha úgy csinált, mintha mi sem történt volna. „Hé, kislány, én csak kedves akartam veled lenni!"- „Erre akkor kellett volna gondolnod, amikor együtt voltunk 7 hónapon keresztül."- „Azt hittem, h ezt már megbeszéltük. Hé, hová tűnt a kedves és aranyos Eliza? Akit úgy szerettem."- már egy ideje nem váltott ki belőlem semmit sem a mondandója. Már nem érdekelt, mert már nem szerettem őt. Már mást szerettem. „Az az Eliza akkor tűnt el neked, amikor elhidegültünk egymástól, de te meg nem hagytad, h elfelejtselek. Ugyanúgy kerestél és közben kínoztál azzal, h mi fog történni ezzel vagy azzal a lánnyal. Ekkor tűnt el Eliza a számodra. Barátok még lehetünk, de azt a szót ne merd használni, h szerettél engem. Te sosem szerettél. Ha szerettél volna, nem teszed velem azt, amit tettél. Most pedig, ha megbocsájtanál tanulni szeretnék!"- csak nézett rám a nagy barna szemeivel. Furcsa volt. Fájdalmat láttam a szemeiben, amikor erőt vettem magamon, h álljam a tekintetét. „Te komolyan elhiszed ezeket a hülyeségeket, amiket mondasz nekem? Még, h én nem szerettelek! Ezt a hülyeséget. Az a 7 hónap, amíg együtt voltunk a legjobb része volt az életemnek. Amióta kidobtál, mert te dobtál ki engem, csak tengek, lengek minden lánnyal és bármilyen furcsa minden barátnőm hasonlít rád, de nagyon. Én igenis szeretlek téged, Eliza! Még most is..."- nem válaszoltam, egyrészt mert becsöngettek, másrészt meg, mert nem hittem neki. Vitatkozni pedig nem akartam vele. Már kiköltöztettem a hotelomból, viszont otthagyott valamit. Az életem jelentős részét rápazaroltam. Kb. 4 évet. Ez pedig nyomot hagyott. Az emlékei itt maradtak. A szobában maradt az illata, ha így tetszik. És akárhányszor bemegyek a szobába mindig megcsap az illata. Hiszen valaha ez volt számomra a legédesebb, legmámorítóbb illat a világon. Valaha. De még milyen rég volt. Mintha mással történt volna. Fakt alatt ezen gondolkoztam végig. Nem tudtam odafigyelni a tanár úrra. Életemben először nem tudtam valamire összpontosítani. Ez nem is tetszett a tanár úrnak ezért felszólított, h mondjam meg az egyik példa végeredményét, de nem számoltam ki, így hát nem tudtam neki mit mondani. Néma csönd volt a teremben. Én csak néztem a tanár urat, mire Ő is engem nézett. Farkasszemet néztem vele. Majd a hosszú kínos csönd után megszólalt. „Eliza kisasszony, kérem hozza ki az órai munkáját!"- hirtelen arra gondoltam, h még szerencse, h ész nélkül másoltam le a táblára felírt egyenleteket, viszont egy problémám volt. A megadott egyenletek közül egyet sem oldottam meg. Kicsoszogtam a füzetemmel és letettem a tanári asztalra. Majd megálltam az asztal előtt. A tanár felhúzott orral vette kézbe a füzetemet, mintha csak valami undorító békát kellene megfognia. Pedig szépen vezettem a füzetemet. Mindenki rám figyelt, én pedig éreztem a szégyent minden porcikámban. Nehezebben vettem a levegőt és idegesen tördeltem a kezemet. Ránéztem a társaimra. Kíváncsiak voltak, hiszen eddig pedáns tanuló voltam. Majdnem kitűnő, én voltam a minta, és páran kicsit kárörvendőek voltak, h nocsak, még Ő is emberből van... A tanár eközben lassan lapozgatta a füzetemet és hümmögött. Majd odaért a mai órai anyaghoz. Meglepett volt. „Kisasszony, Önnek miért nincsenek kiszámolva a megadott példák?"- „Nem tudom tanár úr magam sem. Kicsit rosszul érzem magamat."- „Áhá... Szóval rosszul érzi magát. Nos, akkor menjen ki a mosdóba és frissítse fel magát!"- „Köszönöm, tanár úr!"- Nem akartam elhinni, h ennyivel megúsztam. Azt hittem, h minimum kapok tőle egy órai munka 1-est. De nem! Örömöm azonban nem tarthatott sokáig, hiszen rögtön arra gondoltam, h a többiek most mit fognak hinni. Mi van akkor, hogy, ha azt mondják majd, h kivételeznek velem? És ha esetleg ki is utálnak? Miután végeztem az arcmosással megnéztem magamat a tükörben. A sminkem természetesen elfolyt. Belenyúltam a zsebembe, hiszen ott mindig volt egy szemceruza és egy szájfény. Elkezdtem megrajzolni a szememet, mikor végeztem, visszaraktam a zsebembe, majd a szájfényhez nyúltam, de azzal a mozdulattal el is tettem a zsebembe inkább. Mit fog vajon gondolni mindenki, ha visszamegyek csillogó ajkakkal. A szemceruza oké, mert az már eleve volt rajtam, de a szájfény... az már túl sok. A hideg, kihalt folyosón visszhangot vert a cipőm kopogása. Mikor az ajtó elé értem, kicsit megtorpantam. Elgondolkoztam. Valóban be akarok én most ide menni? Nem lenne egyszerűbb, ha csak simán megvárnám az óra végét, hiszen „rosszul vagyok". Az folyosó falán lévő órára sandítottam. 8 óra 37 percet mutatott. 8 perc és kicsengetnek. Kicsit még merengtem, amikor hirtelen halk cipőkopogást hallottam a lépcsőn. Valaki jött fel a lépcsőn. Most mit tegyek? Még a végén azt hiszi, h kiküldtek. Pedig nem is! Hirtelen döntöttem, bementem a terembe és leültem a székemre. A füzetem kinyitva hevert a padon. A telefonom a tolltartómban volt, pont olyan szögben, h a tanár ne lássa, de én igen. 1 SMS-m jött Tomtól. Gyorsan megnéztem az SMS szövegét. „Ma este várlak a mólón olyan 8 körül. Hozz magaddal plédet, hideg éjszaka lesz!" Hát ez az ember megbolondult. Hiszen csütörtök van. Hogyan fogok hazajutni? Jó, nem ez a legnagyobb bajom, hanem, h apámék elengednek-e. És, h Lili mit fog szólni... Ő is jönni akar majd. De nyilván valóan ez egy randi. Egy randi. Csupa nagybetűvel: RANDI. Vajon mit fogunk csinálni. Biztos abba a nagyon jó hírű étterembe visz majd el. Álmodozásom rövidre sikeredett, mert kicsöngettek. Gyorsan összeszedtem a holmimat és már mentem volna ki a teremből, amikor magához intett a tanár úr. „Gyere csak ide, Eliza!"- „Igen, tanár úr."- „Ma nagyon álmatag voltál, valami probléma van? Te sosem vagy ilyen kívülálló az órámon. Általában jelentkezel, mondod a megoldást, szorgalmas vagy."- „Nincsen semmi probléma tanár úr. Minden a legnagyobb rendben van, de köszönöm a kérdését, mindössze sok mindent kell pótolnom és azt sem tudom, h hová kapjam a fejemet."- mosolyogtam rá a tanárra. „Értem, Eliza. Örülök neki, h megint itt vagy az óráimon, és, hogy felépültél, de próbálj meg bekapcsolódni az órai munkába is. Csak azért mondom ezt, mert a következő órára dolgozatot hirdettem ki."- „Dolgozatot? Jaj, igen, persze a dolgozat! Oda figyeltem, hallottam... Akkor következő órán találkozunk, tanár úr..."- mondtam azzal kiviharzottam a teremből. Ki kell vernem az esti randit a fejemből, vagy megint autóbalesetem lesz. Eeee, és ma még le kell szállnom a buszról is, h elvihessem a kocsit is, de mindegy, mert találkozom Tifannyval délután. Majd akkor megbeszéljük...<br /> Délután 2-kor pontban találkoztam Tifivel a parkban. Hihetetlenül magas sarkú cipő volt rajta. Vagy 15 centivel magasabb volt. De nem rég vehette, mert még egy kicsit mindig esetlenül járt benne. Egy padon ülve vártam. Mikor megláttam szokásomhoz híven rámosolyogtam, mire ő is mosolygott. Majd lehuppant mellém a padra. „Na mi volt ilyen fontos?"- „Hááát..."- „Na mondd már el! Olyan titokzatos voltál a telefonban is."- „Ma ezt az üzenetet kaptam Tomtól."- megmutattam neki az üzenetet, mire ő csak elmosolyodott és azt mondta. „Ha elbaszod, kikaparom a szemedet és olyan pasit fogok neked választani, aki lehet, h csak kedves lesz, de nem fogod úgysem látni!"- hatalmasat nevettem a kijelentésén. Mert a helyzet az volt, h bár azt akarta, h megijedjek a kijelentésétől pont az ellenkezőjét éreztem. Rengeteget beszélgettünk a padon ülve. Vénasszonyok nyarának hívják úgy tudom ezt a fajta időjárási jelenséget, ha még októberben is egypulcsis idő van. Szerettem ezt az őszi időt. Iskola van, még nem sötétedik olyan hú de korán de nem is olyan nagyon későn. Mikor felálltunk, h a buszra menjünk átgondoltam az este lehetséges eseményeit és úgy döntöttem, h én pontban 8 órakor ott leszek a mólon. Buszon ülve Tiffany arról a fiúról beszélt akivel megismerkedett. Nagyon aranyos fiúnak tűnik. Ők is ma este fognak találkozni a városban, csak ők 7 órakor. Szóval pontban 7-re be kell vinnem még Tiffanyt is... Miért ígérek én meg mindent mindenkinek... Legalább kicsit szét tudok nézni a Plázában, amúgy is venni akarok magamnak pár ruhát meg pár írószert.<br /> Lilivel otthon találkoztam. Már várt engem, mert hírei voltak. 6 éves volt már, az utolsó évét járta az oviban, és nagyon élvezte, h most ő az egyik legidősebb. „Anya! Képzeld!"- „Tessék, kicsi."- „Ma puszilkodtam egy fiúval! És megkérte a kezemet!"- „Hű, remélem, h valami lovagot kaptál ki! De figyelj csak ide Lili, ma este Erik mond neked mesét, mert el megyek. Találkozok Tommal."- „Én is menni akarok!"- „Sajnálom, de most nem jöhetsz. Ez amolyan felnőttes találkozó lesz."- „Én már felnőtt vagyok! Emil még régebben azt mondta, h miután puszilkodsz valakivel, azután felnőtt leszel! Tehát mehetek."- jelentette ki nemes egyszerűséggel. Hirtelen elakadt a lélegzetem. Erre nem nagyon tudtam mit válaszolni. Aztán eszembe jutott a nagy ötlet. „Tudod, Lili, a felnőttség sok gonddal jár."- „Gondokkal? Miféle gondokkal?"- „Hát például, h ki kell takarítanod a szobádat, vagy vasalnod kell a ruháidat, sőt füvet is kell nyírnod!"- láttam Lilin a meghökkenést. „Én még csak 6 éves vagyok!"- mondta azzal felszaladt a lépcsőn a szobájába. Tehát nem felnőtt. Az órák rettenetesen hamar elteltek és egyszer csak azt vettem észre, h már 6 óra és sehol sem vagyok. Elkezdtem készülődni, de csak éppen hogy felöltözni és sminkelni volt időm és ott voltam, h fél7 van és indulnom kell Tiffanyért. 40-re értem érte oda. Furcsa volt. Nem mutatott izgalmat, pedig biztos voltam benne, h izgul. Meg is kérdeztem tőle, h nem izgul-e erre a válasza annyi volt, hogy: „Miért kéne?"- „Hát mert randira mész, te idióta!"- „Jaj. És akkor mi van?"- „Ja, ha neked ez csak ennyi..."- legbelül nagyon csodáltam. Én síkideg voltam, mert Tommal találkoztam, de ő valahogyan sosem izgul. Sosem vár el semmit sem, csak úgy engedi, h folyjon tovább az eseményekkel. Mindig ezt csinálta. Hűvös nyugalom, lesz, ami lesz. Pontban 7 órakor kitettem a városházánál. Csakúgy kilibbent a kocsiból. Én meg tovább hajtottam a Plázába. Gyorsan eltelt az 1 óra és ott voltam, h húú mennem kellene, mert már 55 van és a móló vagy 10 percre van innen kocsival. <br /> Mikor odaértem a mólóhoz már várt rám. Mikor meglátott mintha megkönnyebbült volna. Nagyot sóhajtott és elmosolyodott. Nagyon édes volt. Rám emelte nagy kék szemeit és azt mondta: „Isten hozott, kedves!"- „Örvendek az Úrnak!"- „Hát még én hogy a kisasszonynak! Már azt hittem, h meg sem tisztel a jelenlétével."- mondta azzal megcsókolt. Bevallom őszintén, h világéletemben utáltam a romantikát, de ettől szó szerint elolvadtam és a mennyekben jártam. Amikor megölelt és megcsókolt valahogy a világ legboldogabb emberének éreztem magamat. Minden percet kihasználtam, amíg csókolt. Kiélveztem. Átéreztem. Megéltem. Bevallom, h bele is éltem magamat. Mikor elváltunk egymástól megkérdeztem tőle: „És hová rabol el engem ma este, Tom?"- „Az apámnak van egy motorcsónakja és egy nyaralója kicsit lejjebb a folyóparton. Úgy gondoltam, h oda mehetnénk."- kacsintott miközben elmosolyodott a mondat végén. Imádtam ahogyan mosolyog. Ilyenkor megvillantak tökéletesen fehér fogai. Nagyon édes volt. „És hol van ez a motorcsónak, ha szabad tudnom?"- „Gyere utánam!"- mondta majd a kezét felém nyújtotta én pedig készséggel megfogtam azt. Olyan tökéletes volt minden. Amikor beszálltunk a motorcsónakba ő beindította azt. Gyönyörű volt így még a sötétben is a víz. Olyan jó félórai hajókázás után megérkeztünk a nyaralójukhoz. Nagyon aranyos kis házikó volt és elakadt a lélegzetem. Az út a stégtől egészen a házig ki volt rakva gyertyákkal. Csodaszép volt. Végig sétáltunk a kirakott úton kéz a kézben egészen a teraszig ahol már várt minket egy sangria és egy csokor vörös rózsa. Rengeteget beszélgettünk egész este. Mindenről. Volt ott politika, legendák a suliról és a tanárokról. Rengeteg mindent mesélt nekem az egyetemről és a rezidensségről is. És mesélt történeteket az egyetemi koleszról is. Aztán egyszer csak azt vettem észre, h már fél12 van és menni kellene. Mire ő mondta nekem, h jól van visszavisz. Bevallom, h kicsit csalódott voltam, legalább mondhatta volna, h maradjak még, de nem! Jól van, visszaviszlek... Amikor ott álltunk a mólón szembefordultam vele és csak néztem. Így álltunk percekig, majd megkérdezte: „Jól érezted magadat?"- „Nagyon! Imádtam minden percét!"- mosolyodtam el, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

Oldal: Lili és Én VIII.
My life, my story, ME - © 2008 - 2024 - liliandme.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat