Nem, a történet nem rólam szól. Nem, a történet szereplői nem létező személyek. Csupán a képzelet szüleménye az egész. Egy mese, amely egy gyönyörű történet egy anyáról, aki igencsak fiatalon vált anyává és lányáról. Sokan nem értik a történetet. Igazság szerint én sem értem olykor. De vannak benne részek, amik tökéletesen világosak, amikor csalódásról van szó például. De azt a mély érzelmet ami egy ilyen fiatal anya és lánya között van senki sem érti. SENKI. Én csak megpróbáltam leírni, h vajon mit érezhet egy olyan korú anyuka. Vajon mit? Csalódást? Szeretetet? Szerelmet? Nem tudom. Senki sem tudja. Csak érzi. Szeretet. Megfoghatatlan dolog. Mégis. körülöttünk van. Mind érezzük. Mind érezzük valaki iránt. Anyukánk, apukánk vagy egy embertársunk iránt. Vigyázz, mert megfog, megkap, elragad, ha túl közel engeded magadhoz, de elmegy, kihűl, cserben hagy, ha nem engeded közel magadhoz. Mit csinálj egy ilyen esetben? Gondolkozz, te mit tennél! Cssss! Ne most válaszolj! : )